Többpontos épületzárak

Többpontos zárakat szinte kizárólag bejárati ajtókban alkalmaznak.

A fő zárszekrényen kívüli záródási pontok típusa szerint biztonságtechnikailag jelentősen eltérnek egymástól. Míg a kisméretű záróelemek, görgők csak az ajtó pontos záródását - ezáltal jobb hő- és hangszigetelését - segítik elő, addig a nagyobb elemek, reteszek, horgok, már jelentős biztonsági pluszt nyújtanak. Ezekre cserénél, új beépítésnél, ill. biztosítás kötésénél érdemes odafigyelni.

A többpontos záraknak 2 fő működtetési elvük van: az egyik a kilincsműködtetés, a másik a kulcs, vagy cilinderműködtetés.

Az első esetben a kilincsel mozgatjuk a zár záróelemeit, ami a hosszabb erőkar miatt kényelmesebb, könnyebb használatot eredményez. Hátrányai között említhető, hogy az ajtóra csak kívül-belül kilincses veretgarnitúra helyezhető fel. Emellett ma már ugyan ritkán, de még előfordul az idegenekedés a "furcsa" kilincshasználattól.

A cilinderműködtetésű zárak hagyományos módon működnek: a kilinccsel a zárcsapda, a cilinderkulccsal a zárretesz ill. a plusz záróelemek záródnak. Itt már használhatunk kívül fixgombos kilincset is, ill. alkalmazhatunk elektromos zárólemezt is. Bár a mai zárak a zárszekrényben lévő rafinált fogaskerekes áttételek miatt könnyen működnek, azonban nagyon vetemedett, vagy óriási hőtágulásnak kitett bejárati nyílászárókban nem ajánljuk használatát.

A fent említett előnyök és hátrányok ésszerű figyelembe vételével érdemes az adott nyílászáróba a zárat kiválasztani.